Székelyszenterzsébet éghajlata mérsékelten átmeneti a kontinentálisról az óceánira. Erdély belsejéhez képest Keresztúr-szék és ezen belül Szenterzsébet időjárását, éghajlatát már enyhén befolyásolja a havasalji régió közelsége. Keresztúr-szék nyugatra fekvő része , ahol Székelyszenterzsébet is van Hargita megye legtermékenyebb része és itt kezdődnek a szőlőtermőterültek is. Tehát az éghajlat kedvező az összes gabonafélék és iparnövények valamint zöldségfélék, gyümölcsök és a szőlő termesztésére is. Szárazság ritkán fordul elő. A legnagyobb szárazság 1946-ban volt. Egy darabig a nagykút ellátta vízzel még a szomszéd falukat is, de ebben az évben a kút vize is apadni kezd. Ezért őröket állítanak, akik csak szenterzsébetieknek adnak vizet. A legnagyobb árvízről a Szenterzsébet-i Református Egyház jegyzőkönyvéből olvashatunk: „ 1884 júl. 19.-én délután olyan iszonyúan hullott a zápor, hogy két óra alatt vízben állt az Alszeg. A felbőszült ár mindent elsepert, szénaboglyát, szekeret, sőt még a bivalyt is. Tengernagyságban terült el a víz egyik hegy aljától a másikig. Még jég is volt. A víztömeg elhatolt szélességében a nagyságos báró Kemény Béla úr tiszti háza ajtajáig. Emberi élet azonban nem esett. Mentse Isten az ilyen csapástól községünket!” Jegyezte fel Benkő Ferencz református pap. Nagy árvíz volt még 1970. május 13.-án majd 1975 július 3.-án. A piacon az új üzletet körbe vette a víz, és az Alszegben egészen hátrament. A patak medrét szabályozták s azóta nem volt több árvíz. A szenterzsébeti patak melletti talaj inkább hordalékos, laza talaj, de a dombok felé haladva a lemosott csernozjom talaj a döntő többség, se nem agyagos, se nem homokos hanem kötött sziváj talaj. A falu határát négy részre osztották:akinek egy hold vagy kisebb területe volt azok arányrészüket egy darabban a falu mellett kapták, ezt a határrészt nevezték el Egyesnek. A többi gazda a „ hármashatárban” kapta ki részét: I. Szilasály, Görgényerdeje, Lótemető, Szénásföld, Szőlőoldal II. Végláb, Kérő, Császlód III. Kisátalkelő, Kerülő, Petkemege, Sóskút, Kölesföld, Tóhegyálj A tagosítás eredményeként eltűntek a rosszul művelhető kicsi nadrágszíj parcellák, helyette mindenki szabályos méretű könnyen művelhető terültet kapott egy darabban. Sikerült biztosítani a legelő területet az állatok számára az ugaron. 1913-ban, már a szabad gazdálkodás működik. A termés kevesebb volt, s az ugar kihasználatlanul maradt. Sajnos 1990 után is szabad gazdálkodás működik. Most még az 1913-as éveknél is rosszabb, mert a kis szabálytalan terülteket gépekkel nagyon nehéz megdolgozni. Székelyszenterzsébet egyetlen altalaj kincse a földgáz. A vegyes erdőkben többféle fa is megtalálható: bükk, gyertyán, tölgy, fenyő, mogyoró, fűz, gesztenye, hárs, akác (az akácfát állítólag Kemény Béla honosította meg). A legelőkön, kaszálókon, amelyeken dús fű nő, sok gyógynövény is megtalálható, valamint gombák: csiperke, szegfű, tövisalja. A falu vadállatai közt megemlíthető: nyúl, őz, szarvas, vaddisznó, farkas, róka, borz, vadmacska, mostanában még a medve is. A vadszárnyasok és a nyulak sokszor áldozatul esnek a felelőtlen égetéseknek. Székelyszenterzsébet szomszédai: Románandrásfalva, Kissolymos, Székelykeresztúr, Alsóboldogfalva, Újszékely, Sárd, Bún, Újlak.